Rólatok, nektek, értetek avagy mitől lesz egyedi a szertartásotok
Látszólag minden esketési szertartás ugyanolyan. Bevonul a pár, beszél valamit az anyakönyvvezető, kimondják az igent, gyűrűt húznak, csókot váltanak, esetleg a szülőknek adnak valami ajándékot, koccintanak, kivonulnak. Ez csak a látszat. Nincs két egyforma esküvő, ahogy nincs két egyforma ember sem. Mégis mitől lesz egyedi, csak rólatok, nektek szóló a polgári ceremóniátok, esketési szertartásotok? Attól, hogy mindannyian mások vagyunk, más a történetünk, más dolgok tetszenek. Most nem térek ki arra, hogy hányféleképpen lehet bevonulni és kivonulni, illetve milyen ajándékokat lehet adni a szülőknek, most arról írnék, mitől lesz egyedi a szertartás szövege, illetve az esketés keretein belül – a teljesség igénye nélkül – milyen kiegészítő, az összetartozást szimbolizáló ceremóniák szoktak lenni....
